Eltűnt linkek nyomában

És most látom, eltűnt oldalról az összes linkem, kicsit (nagyon) vagyok csak ideges, de nem baj, majd lesz új sablon és szépen visszarakosgatok mindenkit (vizsgák után)..

És bár olvasni nincs időm, de elég sokat metrózok, és meglepődve látom, hogy Fejős kisasszony újabb regényt írt, basszus..á, nem is mondok semmit inkább.

Viszont látom, hogy Rácz Zsuzsa új Terézanyus kalandokat ígér, arra viszont kíváncsi leszek.

Jelentkezem..

Anyám, ezer éve nem írtam ide.. Sajnos most nem nagyon van időm olvasni, pontosabban lenne, de lelkiismeretfurdalásom van, ha tankönyv helyett mást veszek a kezembe, úgyhogy meg kell várnom a vizsgaidőszak végét a könyveimmel.

Azért tartalékoltam pár jó darabot a könnyebb időkre:

Az ötödik gyerek; Életművésznők

Kicsit lemaradtam a könyvekkel, és a véleményekkel, az az igazság, hogy Balatonon olvastam utoljára, ami már lassan 1 hónapja volt..
Szégyellem magam, de valahogy most nincs türelmem a könyvekhez. (Persze majd szeptemberben tanulás helyett az összes könyvemet el akarom olvasni..)

Szóval a nyaralás alatt két könyvet olvastam el, az egyik Az ötödik gyerek, ami nem egy egyszerű történet, egy házaspár, akik szerény anyagi körülmények között élnek, gyerekeket vállalnak, és az ötödik gyerek lelkileg-testileg sérült, gyilkos hajlamokkal jön világra, ami megváltoztatja az összes családi-rokoni kapcsolatukat.
Érdekes téma, jó írás, nekem tetszett a végighúzódó feszültség, át tudtam érezni.

Az Életművésznők számomra egy kicsit csalódás volt a Surik után. Nem volt rossz, de többet vártam Ulickajától, azért a Kukockijra kíváncsi vagyok még mindig.

80. Ünnepi Könyvhét

Nézegetem a neten a könyvheti műfajlistát, böngészem melyik lehet érdekes számomra.
Akkor egy kis ízelítő, nekem is emlékeztetőnek, amikor majd elérkezik az újabb könyvvásárlás ideje, és hátha valaki szintén talál benne valami jót.

Csányi Vilmos: Bukfenc mindent tud

"Aki figyeli kutyáját - és miért ne tenné, ha már tartja - annak hamar feltűnik, két dolog. Az első, hogy a kutyák is állandóan figyelnek, szinte minden érdekli őket, ami a családban vagy a ház körül történik. Ebben például nagyon különböznek a többi háziállattól, mert azok, ha enni, inni kaptak, attól kezdve csak magukkal törődnek. Hol lehet a legkényelmesebben feküdni, pihenni, emészteni. Az emberrel, aki mindezt megadja nekik nemigen törődnek. Melyik kecskét érdekli a gazda csak úgy magáért? Ezzel szemben a kutyák gyógyíthatatlan emberszeretettel születnek. Egy 5-6 hetes farkaskölyök, ha emberi környezetben nevelődik. és jártában keltében találkozik valakivel, úgy megy el mellette, mintha észre sem vette volna. Bezzeg a kiskutya rohan az emberhez, és majd meghal egy kis simogatásért, dögönyözésért. Ez a simogatásfüggőség, ahogyan egy etológus a drogfüggés analógiájára elnevezte, a kutya egész életében megmarad. Imádja az embereket, és imádata abban is kifejezésre jut, hogy éppen úgy érdekli az, hogy embertársai mit csinálnak, mint minket, hiszen egy embernek is az a legizgalmasabb dolog, amit valaki más csinál. Életünk mások dolgai iránti szüntelen érdeklődéssel telik el. Persze a kutya az érdeklődést ötödakkora agyvelővel folytatja, ezért a bonyolultabb kérdések iránt kevésbé fogékony. Nem érdekli a parlamenti választás, az internet, talán még a zsebszerződések ügye sem, de nagyon felvillanyozza például az, ha vendégek érkeznek a családba. A mi kutyáink, Bukfenc és Jeromos érdeklődve figyelik az esti elfoglaltságainkat, és ha úgy találják, hogy túlságosan nagy aktivitással teszünk rendet, netán a helyükre tesszük a lakásban szanaszét heverő cipőket is, pláne ha megterítjük az ebédlőasztalt, nyomban izgatottak lesznek, és sajátos kérdő pózban ülnek elénk. Mintha azt kérdeznék: mi a fene lesz itt? Én bevallom, hogy vendégek jönnek, ezt heves farkcsóválással veszik tudomásul, és hadállást foglalnak a bejárati ajtó közelében, hogy majd a lehető leggyorsabban vethessék rá magukat a gyanútlan belépőkre - persze csupa szeretetből. Abból is tudhatjuk, hogy ők is várnak, hogy minden külső neszre, a lift zúgására, a folyosó ajtajának nyílására és egyéb külső zajokra felfigyelnek, amelyeket egyébként már megszoktak, és máskor figyelemre sem méltatnak. A szociális megértés jeles példája tehát az, hogy a kutyák pontosan tudják, hogy vendégeket várunk..."

Dr. Csernus Imre: A férfi
"Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nő című könyvnél - amely alapjában véve nem csupán a nőről szólt -, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdéséről, a bűntudat megoldásának az elkezdéséről, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésről, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például 'miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?' A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog... Amikor ez a könyv készült, körbetel efonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektől kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitől érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitől érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentős része azt felelte, hogy ezen ők még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerűen érte őket... Holott a nők esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nő... Úgy tűnik, ezek olyan dolgok, amelyekről a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétről... Azért nem, mert 'ez teljesen magától értetődő', hogy az illető férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdőjelezhetné..."

Heller Ágnes: Az érzelmek elmélete
Heller Ágnes "Az érzelmek elmélete" című könyve, "Az ösztön ök" című könyvvel egy kötetben 1978-ban jelent meg magyarul a Gondolat kiadó gondozásában. A könyv évtizedek óta nem kapható ma gyar nyelven. Azóta a mű megjelent német, angol, spanyol és olasz nyelven. A múlt esztendőben egy amerikai kiadó azzal a kéréssel fordult Heller Ágneshez, hogy járuljon hozzá ennek, a már egy ideje nem kapható könyvnek, új kiadásához. Heller egy második, javított kiadást javasolt. Az érzelmek elméletének második javított kiadása 2009 tavaszán fog megjelenni New Yorkban. Ennek az új kiadásnak a magyar nyelvű változata ez a könyv.


Sziebig Tímea: Doktorok könyve
A sors kötelez! Ez a központi gondolata Sziebig Tímea kötetének, melyet a gyógyítás különböző területeinek tíz kiemelkedő egyéniségével folytatott beszélgetéseiből állított össze. Élet és halál, fény és árnyék, Isten és ember, hit és kétely, munka vagy hivatás kérdéseiről vallanak őszintén az eltérő beállítottságú doktorok, akikben egyvalami mégis közös: SORSUK AZ ELHIVATOTTSÁG!

A Csokoládéimádók Klubja

Forget diamonds - Chocolate is a girl's best friend


L.-től kaptam ezt a vidám borítójú nőcis könyvet, és vártam a megfelelő hangulatra, amikor egy kis csajos limonádét lesz kedvem olvasni. Mert hogy ilyen is van, igen, időnként jólesik valami könnyed olvasmány, főleg ha az ember el akarja terelni a figyelmét valamiről. Nálam mindenesetre bejött, egy bő nap alatt el is olvastam, és őszintén szólva tökéletes időzítés volt, marha jól szórakoztam.

Hozzátartozik, hogy nem voltak illúzióim, tudtam mit kaphatok: egy kis agyrágógumit. Kicsit hasonlít ahhoz az érzéshez, amikor megveszek néhány női újságot, bevackolom magam velük a kanapéra, és lapozgatom őket. Nem gondolom, hogy megváltoztatják a gondolkodásomat, vagy bármilyen módon hozzájárulnak kultúrális fejlődésemhez, de tagadhatatlanul ellazítanak.

Így volt ez most is, azt hozzáadva, hogy tulajdonképpen meglepően jó volt a történet, a humor (helyenként hangosan felröhögtem, ez utoljára szerintem csak a Vavyan Fable könyveknél fordult elő utoljára nálam), alig volt benne fordítási hülyeség, és a szereplők is szerethetőek voltak, akikkel könnyű azonosulni a magam fajta nőnek.

Mert a történet arról szól, hogy négy csokoládéfüggő jóbarátnő törzshelyükön, a Csokoládé Mennyországban találkoznak, ha bárkinek bármi baja van, vagy csak egyszerűen egy jót akarnak beszélgetni együtt, a mennyei csokik csámcsogása közepette.
És persze ahol pasik is vannak, ott bonyodalom, ármány és cselszövés, női praktikák, könnyek és szex is van, mindez helyenként teljesen szókimondó stílusban (pont amikor kell), sok humorral fűszerezve, kellemesen könnyeden, de mégse bárgyú stílusban.
Mondjuk tény, annyi csokit zabáltak ezek négyen össze, hogy a végére már nekem forgott a gyomrom. :)

Egyszóval a maga nemében és műfajában egy tök jó kis regény, és látom folytatása is van, szívesen elolvasnám azt is.

- Eredeti cím: The Chocolate Lovers' Club
- A folytatás: Csokoládéimádók diétája
- Carole Matthews honlapja
- The Chocolate Lover's Club

A tv-s emberek

A Terebess honlapját böngészve akadtam rá erre a Murakami novellára, és mivel nem volt hosszú, gondoltam elolvasom, úgyis rég olvastam már japán irodalmat.

Mint azt említettem már egyszer, a japán irodalomban többek közt azt szeretem, hogy olyan más, olyan letisztult és egyszerű a nyelvezete, néha igazi felüdülés olvasni egy-egy ilyen regényt.

(És most nem a horror-"meséikről" beszélek, amik elvileg gyerekeknek szólnak, hát én csodálkozom hogy nőnek fel azok a szerencsétlen gyerekek Japánban ilyen meséken..az egyetemen anno egy könyvbe fordítottunk japán meséket, és én a Piroska és a farkas japán verzióját kaptam kábé, de ott a "farkas" ((valami más állat volt, most nem jut eszembe mi)) különös kegyetlenséggel főzte meg és mészárolta le a mamócát, aztán a hazatérő papát is. Brrr. Ja, és a végén közölték, hogy az én mesém nem kerülhet bele a könyvbe, mert túl durva, hát b.szki, nem én írtam, köszi, na mindegy, ennyit a japán mesékről.)

Na de ez egy novella volt, és semmi horror nincs benne, sőt, inkább valami álmos misztikumnak nevezném azt, ami végigvonul ezen a novellán.

A történet arról szól, hogy a tv-s emberek meghozzák a TV-t, nesztelenül és hangtalanul bemennek a lakásba, nem szólnak semmit, látszólag senki nem látja őket csak főhősünk, aki E/1.-ben mesél nekünk a furcsa kis tv-s emberekről, akik rejtélyes módon fel-felbukkannak, de senki nem akar tudomást venni róluk.. Többet nem mondok, mert kb. tényleg 2 mondatban elmesélhetném az egészet, de nem is a sztori a lényeg, hanem a körítés.

Szóval semmi extra, semmi nagy csattanó vagy hűha-élmény, de mégis körüllengi valami, amit szeretek.

- Eredeti cím: TVピープルの逆襲
- Murakami új regénye megjelent
- Az új regényről cikk a Könyvkolónián
- A TV-s emberek c. novella a Terebessen

Gyorsabban - Arról, hogy szinte minden felgyorsul

Ezt a könyvet még L. adta kölcsön, khm, mikor is..? Na mindegy, már elég régen ahhoz, hogy szégyelljem magam, amiért csak most olvastam el. Többször is nekiálltam, és nem azért hagytam abba, mert nem tetszett, hanem csak mindig volt valami más, ami elterelte róla a figyelmemet.

Pedig érdekes könyv. Tulajdonképpen a felgyorsult világunkról szól, a világgal gyorsuló és lépést tartani próbáló emberekről. Arról, hogy mennyire nehezen viseljük el, ha időt vesztünk feleslegesnek tűnő dolgokkal. Például egyesek buzgón nyomogatják a lift bezáró gombját, hogy ezzel is másodperceket spóroljanak meg.

Minden és mindenki időt akar megtakarítani: a cél, hogy minél kevesebb idő alatt minél több dolog történjen. A reklámok helyenként már pár másodpercesek lettek, kész-és félkész ételeket fogyasztunk, vezetés közben rádiót hallgatunk és telefonálunk, egyre inkább elterjedtek azok a könyvek, amikben hasznos tanácsokat kaphatunk időnk maximális kihasználása érdekében.

James Gleick egyébként amellett, hogy író, újság-és életrajzíró is. Újságíróként három írásával elnyerte a Pulitzer-díjat, illetve a National Book Awardot.
Érdekes könyv, ami talán kicsit elgondolkodtat magunkkal és az életvitelünkkel kapcsolatban is, érdemes elolvasni.

- Eredeti cím: Faster: The Acceleration of Just About Everything
- James Gleick - Home Page

Az új élet

Nagy lelkesedéssel fogtam neki ennek a Pamuk könyvnek, bár még sose olvastam tőle semmit, és őszintén szólva nem is hallottam/olvastam róla se jót, se rosszat.
A fülszövege nem volt teljesen egyértelmű, mire is megy ki a történet, kicsit elvont, kicsit misztikus, de azért még nekem valónak tűnt.
Azonban a leírásában szereplő egyik mondat szerint "Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól." - hát, én semmi finom humort nem érzékeltem eddig, legalábbis az első 100 oldalig, a mai Törökország életét és viszonyait se éreztem ki belőle, de lehet ez az én hibám. Ha még rövidebb lenne, talán kíváncsiságból elolvasom, de így, 450 oldal kicsit sok.
Mindenesetre annyira untatott a könyv, olyan vontatott és sok helyen számomra nem érthető, illetve követhető volt, hogy feladtam, mondván amikor már nem szívesen veszek a kezembe egy könyvet, az már nem az olvasás élvezete.
Kíváncsi lennék másnak vajon tetszett-e.

A fű dalol

Ahogy alant is említettem, az idei Könyvfesztiválon jutottam hozzá ehhez a Lessing könyvhöz, amire tulajdonképpen már régóta nagyon kíváncsi vagyok.

Tulajdonképpen magáról a történetről nem sokat hallottam, de azt igen, hogy a regény jó, és hogy 2007-ben megkapta a Nobel-díjat (mint a valaha legidősebb díjazott).
Na, ennyi elég is volt hozzá, hogy felcsigázzon.

A történet egy rejtélyes gyilkosságról szól, amelynek titkát a könyv végén tudjuk meg, és értjük meg a miértjét.
Mary, a társaságbeli egyedülálló lány úgy érzi, csak úgy felelhet meg a társadalmi konvencióknak, ha férjhez meg végre.
Egy mezőgazdasági munkás veszi feleségül, aki mellett csendesen, lassan folynak a napok, és Mary egyedüli elfoglaltságát a néger szolgákkal való veszekedések jelentik, amibe egyre inkább belelovallja magát, míg a végén kezd elméje is elhomályosulni..

Nagyon tetszett, hogy bár az események igen lassú mederben folynak, a figyelmem nem tudott lankadni, a folyamatos feszültség, ami a regényben húzódik, fenntartja az érdeklődést.
Ehhez aztán tudni kell írni tényleg.

Az mókás, hogy a 7. fejezet után más valaki fordította, ilyet se láttam még nagyon, mindenesetre nem volt észrevehető, vagy zavaró.
Tény, hogy nagyon kedvet kaptam az írónőhöz, kíváncsi vagyok a többi könyve milyen lehet.
Örülök, hogy az Ulpiusos akció keretében a kosárba került Az ötödik gyerek is. :)

- Eredeti cím: The Grass is Singing
- Cikk Doris Lessingről a Könyvmolyok oldalán
- Doris Lessing Retrospective

XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2009

Péntek este megcéloztuk a Millenárist, Ulickaja könyvdedikálás célzattal.

Mivel előző nap még nem volt egyértelmű számomra, hogy most akkor megyünk-e vagy nem, nem vittem magammal a könyvet, de úgy voltam vele, hogy majd akkor ott veszek egyet, úgyis hiányzik még jó pár a repertoáromból.

Végül megtaláltuk a kiadó sátrát, gyorsan beújítottam egy Életművésznőkre (eredetileg Kukockijt akartam, de már csak egy példány volt belőle, azt Bee-nek adtam), a jó hír az volt, hogy ott is 20% volt a könyvekre.
A sor nem volt szerencsére hosszú, és gyorsan is haladt. Mint kiderült azért, mert nem is volt túl személyes a dolog. Se egy mosoly, se egy pillantás, vagy köszönés (egyes esetektől eltekintve), így gyorsan haladt a dolog.
Nem baj, ilyenem is van már, azért jó, hogy elmentünk.

Na és kicsit körülnéztünk, és záróra előtt 10 perccel belefutottunk az Ulpius 2-őt fizet 5-öt vihet akciójába, amit nem lehetett kihagyni!! Bár már nem volt olyan órási a választék, azért az eladó fiúk bíztatására végül sikerült találni öt olyat, amiket már úgyis el szerettem volna olvasni.
Hát íme a könyvfesztiválos termés: